Augusztus vége, reggeli készülődés a reptéren. Hétágra süt a nap, már jó meleg van. Egyszercsak szememet elönti a könny, egyre jobban viszket, de viszket a torkom is, konkrétan a lágyszájpadom, legszívesebben benyúlnék jól megvakarni, és már tele is az orrom, mindjárt itt a tüsszögési roham, megtámadott az allergia. Még zsebkendő sincs nálam, egyszerűen nincs rá szükségem, kivéve ezt az augusztus végi allergiás időszakot, most már szinte minden évben. Hát igen, elfelejtettem befújni a nasal steroidot, pedig attól akár két-három napra is rendben vagyok A Prick teszt persze negatív, pedig ez biztos allergia. Nem panaszkodhatok, mert aztán rögtön megkapom, hogy orvos, pláne fül-orr-gégész, gyógyítsd magad. Telik az idő a starton, már dél elmúlt, végre valaki elcsavar. Bekászálódok a gépbe, instrukciók, kabin check, kilövés. QNH 530, szépen ejtőernyőzik le a kötélvég, startról semmi, féklap zárva, biztosítva és már ott is az emelés, 200 méterrel feljebb már 3-as, teljes körön. Látom ám, hogy lövik alám a többi gépet szép sorban. Koppanok a plafonon, kiveszem  egyenesbe, hamarosan már alattam az M1-MO csomópont, tekerek, újabb plafon, irány Biatorbágy a tó, már alattam is a viadukt, "csókolom Matuska bácsi, akkor most már tekerhetek feljebb?"  Végre, 1800 QNH. Most már ráérek kicsit körbenézni, hűvös finom levegő áramlik be a szellőzőn a kabinba, szinte el sem hiszi az ember, hogy lent 33 fok van. Most veszem csak észre, az orrom teljesen kidugult, se a szemem, se a torkom nem viszket már, teljesen jól vagyok, allergia volt, nincs. Telik az idő. Benne vagyunk már jól a délutánban, nagyon igyekszem, de mégis adom le a magasságot. Visszalépcsőzöm a légtereket, leszállás, megint nincs meg az öt óra. De azért jól vagyok, még mindig. Azt hiszem megtaláltam az allergia egyetlen, mellékhatás nélküli gyógyszerét. Hej, ha valaki felírná nekem térítésmentes receptre ezt a csodagyógyszert mindennapi használatra.